Nem minden Boszorkány Wicca, és nem minden Wicca Boszorkány.

A Boszorkányság az emberiség egyik legősibb vallási irányvonala. A történelem folyamán számos Boszorkányvallás létezett; közös jellemzőik, hogy a mágia központi szerepet tölt be bennük, és hogy animista/természetvallás jellegűek.

A harmadik jellemző a misztériumvallás-jelleg, ami azt jelenti, hogy a Boszorkányok minden Boszorkányvallásban a beavatás során válnak teljes jogú tagjává a közösségnek, és ekkor válnak részeseivé a misztériumnak. A történelem, és a néphagyományok is úgy tartják,
hogy Boszorkánnyá csak a beavatás útján válhat az ember – ennek során válik igazán képessé a mágia művészetére azáltal, hogy azt a maga teljességében átéli, és megtapasztaja. A misztériumvallásokban minden gyakorló az Istenek Papja vagy Papnője, de legalábbis a beavatásra készülő Papnövendék – ez a Boszorkányságra is igaz.

A Wicca eredeti értelmében az a Boszorkányvallás, melyet az ősi tudás újjáélesztésével Gerald Gardner alapított a huszadik század első felében. Mai értelme azonban ennél tágabb: a Wicca mai formáinak jó része nem folytatja az eredeti misztériumvallás-jelleget,  tehát nem helyez hangsúlyt a beavatás gyakorlatára. Ennél fogva pedig a modern Wicca ezen része nem tekinthető Boszorkányvallásnak.

Félreértés ne essék: aki Gerald Gardner vallásának bármelyik mai leágazását követi (akár egy irányzatban, akár csak egy könyvből tanult), és magát Wiccának vallja, teljes jogú Wicca.

Ennek az esetek túnyomó részében jellemzője az, hogy tiszteli az Istenpárt, elfogadja az Intelmet, és a Visszatérés Törvényét (mely a keleti Karma koncepciójával rokon). Mivel viszont nincs olyan, hogy “A” Wicca, a vallásnak nincs központi meghatározása, és nagyban azon múlik, hogy az adott irányzat/ember hogyan értelmezi a vallás tanításait – az egyeten összekötő kapocs, hogy minden Wicca abba a szellemi áramlatba tartozik, amelyet Gerald Gardner alapított. Ha azonban az adott gyakorló nem beavatási-jellegű ösvényt követ, legyen bár Wicca, nem tekinthető Boszorkánynak. Az ilyen Wiccákat modern szóhasználattal gyakran “Neo-Wiccának” hívjuk.

Aki a Wicca misztériumvallás-jellegét követi, sokszor Tradicionalista Wiccának hívjuk (nem összetévesztendő a Tradicionális Wiccával, mely elsősorban a Gardneriánus, és Alexandriánus Tradíciók követőit jelenti). A Tradicionalista Wiccák Boszorkányok és Boszorkánymesterek, mert a Wicca képében egy modern Boszorkányvallás gyakorlói. A Wicca Boszorkányok legtöbbször bizonyos irányzatok tagjai, ahol az adott  “iskola” szimbólumrendszerében tapasztalják meg a Boszorkányság misztériumait, és sajátítják el a Mesterséget. A Tradicionalista Wiccák egy része önbeavatás során válik Boszorkánnyá – ez az ösvény nehezebb, de járható – ahhoz szokták hasonlítani, mint ha valaki egyedül, elsősorban könyvekből próbálná megtanulni a szexualitást és a szerelmet. Az önbeavatással rendelkező Wicca Boszorkányok általában saját szimbólumrendszerüket
fejlesztik ki, bár néhány irányzat megengedi az önbeavatással való belépést.

Általános körülmények között senkinek nincs joga megkérdőjelezni egy másik Wicca beavatását, ennél fogva azt sem, hogy az illető Boszorkány-e vagy nem – ez  minden Wicca személyes magánügye.